Árnyoldalak

A kibervilág a megvalósult "couch potato" álom. Egy átlagos felnõtt már ma is átlag 3-4 órát ül a televízió elõtt. Ahogy nõ a kibervilágban a szórakoztató és társas típusú alkalmazások aránya, úgy egyre nagyobb lesz a kísértés arra, hogy növeljük ezt a viszonylagos izoláltságban eltöltött idõt... A "virtuális valóság" kifejlesztése, majd beépítése a kibervilágba egy pótszereken élõ társadalom fantasztikus képét vetíti elõre. Az a lehetõség, hogy programozott "élményeket" lássunk, halljunk, tapintsunk, szagoljunk és érezzünk, s kapcsolatba lépjünk emberekkel tényleges fizikai jelenlét nélkül, tovább fogja erõsíteni a bezárkózás tendenciáját. Egyre kevésbé lesz rá szükség, hogy kimerészkedjünk az otthonunkból. Végül még az intim kapcsolatok is lebonyolíthatók lesznek egy "virtual reality" hívással a kibervilágban.

M.J. Paul -- J.E. Gochenouer: Telekommu-

nikáció, izolálódás és a magánélet eróziója

IPCT V.2. No.3. (1994. július)
 
 

A hálózatos világnak is vannak hátrányai, sőt veszélyei; ezekrõl is beszélni kell.

 Az egyik leggyakoribb eset az, amikor a kibervilág elõnyei annyira vonzónak bizonyulnak egyesek számára, hogy teljesen belefeledkeznek. Már kialakult egy cyberpunk nemzedék és a közeljövõ multimédia (hang- és képtovábbítási) lehetõségei még izgalmasabb alkalmazásokat ígérnek. Vannak olyanok is, akik még tovább szeretnék növelni a hálózatok már eddig is magas "szabadságfokát" és megpróbálnak feltörni minden lehetséges zárt, de online elérhetõ rendszert. A crackerek számára a védelmi szisztémák megkerülése egyfajta rejtvényfejtésnek számít. S végül: sokan az elektronikus kommunikáció szabadságát szabadossággá "fejlesztik" és veszélyes típusú pornográfiát és egyéb erõsen vitatható tartalmú vagy szerzõi joggal védett anyagokat terjesztenek. Mindezekrõl a dolgokról újabban egyre több hír jelenik meg a tömegkommunikációban, s az ilyenfajta szenzációk nem tesznek jót a kibervilágnak és veszélyeztetik a hálózatok eddig kivívott viszonylagos függetlenségét és cenzúrázatlanságát.

 Egy másik kellemetlen jelenség, ami szintén egyre gyakrabban bukkan fel mostanában, a tömeges postázás, a junk-mail elszaporodása. Viszonylag könnyû egy üzenetet az összes létezõ (több ezer) nyilvános elektronikus fórumra elküldeni, s egyesek reklámcélokból, prófétai hajlamból vagy csak a hecc kedvéért meg is teszik ezt néha. Bár már kifejlesztettek különbözõ szoftveres megoldásokat az ilyen típusú levelek megsemmisítésére és az elkövetõkön könnyû bosszút állni úgy, hogy válaszlevelekkel elárasztjuk és ezzel használhatatlanná tesszük a postafiókjukat, de az igazi megoldás a felhasználók kulturáltságának növelése. (Ugyancsak ez lehet a helyes védekezési mód a "flaming" nevû jelenség ellen, ami a levelezõ fórumokon a metakommunikáció hiánya, a viszonylagos személytelenség biztonságérzete és az elektronikus kommunikációs csatorna sajátosságainak meg-nem-értése miatt könnyen kirobbanó, indulatos hangú vitatkozást jelenti.)

 Nagy viták forrása a hálózatok üzleti és politikai célokra való használata is. Korábban ezt a kormányzatok által finanszírozott, oktatási-kutatási célú rendszerekben kifejezetten tiltották, de mára ez kezd megváltozni és vannak olyan hálózatrészek, amik már elsõsorban ilyen célokat szolgálnak, s lassan kezdenek kialakulni azok a formák és megoldások, melyek elfogadhatók a hálózathasználó közösség számára. Például: egy cégnek szabad online hirdetõtáblákat vagy "prospektusokat" létrehozni, vagy egy listán feltett kérdésre válaszul cég- és árinformációkat közölni, de a levélben küldött, kéretlen direkt reklám tilos. Vagy: elfogadható fizetõs szolgáltatások indítása az akadémiai hálózatokon, de cserébe valamit ingyen is kell adni a közösségnek. Nem minden online vállalkozó érzi át a "hálózat szellemét", s a közeljövõben még komoly csatározások várhatók ezügyben. Sokan pedig egyenesen attól félnek, hogy rövidesen kizárólag kereskedelmi cégek (telefon- és kábeltévé-társaságok) kezébe kerülnek a hálózatok és minden átküldött bitért fizetni kell majd.

 Sok probléma adódhat a személyiségi jogok vagy a levéltitkok megsértésébõl is. Elvileg a hálózaton folytatott tevékenységeknél is érvényesek az illetõ országban kivívott állampolgári jogok, de a magánélet, a személyi adatok, a levelezés titkosságának biztosítása sokkal nehezebb ebben az elektronikus környezetben. A még rendezetlen jogi szabályozás miatt nem sok esélyünk van egyelõre arra, hogy hivatalos védelmet kapjunk ezekhez a jogainkhoz, így mindenkinek magának kell vigyáznia rájuk, s a legegyszerûbb megoldás az, hogy nem teremtünk alkalmat a "megsértésükre", vagyis nem továbbítunk érzékeny információkat a hálózaton. Most már egyébként van rá lehetõség, hogy a felhasználók védekezzenek a rendszergazdák, a crackerek, vagy akár a titkosszolgálatok kíváncsiskodása ellen is. A Pretty Good Privacy nevû titkosító eljárás vagy az anonimitást biztosító finn mail-gateway mindenki számára elérhetõ. A titkosításnak és az elektronikus levelek hamisítását megakadályozó "digitális aláírásoknak" egyre nagyobb szerepe lesz, ahogy az üzleti jellegû tevékenység aránya növekszik a hálózatokon.

 A kibervilág növekedése és bonyolultabbá válása következtében a lakóinak egyre nagyobb problémákkal kell megküzdeniük. Több kezdeményezés és szervezet is van (mint például az amerikai eredetû Electronic Frontier Foundation), amelyek megpróbálják szervezetten felvenni a harcot a hálózatok szabadságát, az évtizedek alatt kialakult hálózati kultúra értékeit fenyegetõ tendenciák ellen. Emellett mindenkinek egyénileg is tennie kell valamit, hogy a hálózatok virtuális világa még hosszú ideig "lakható" maradjon.