A <HEAD> elem

A <HEAD> tag utáni rész a fejléc, amely megelőzi a dokumentum többi részét. Ügyelni kell arra, hogy a dokumentum szövegéből ne kerüljön semmi a fejlécbe. A legfontosabb beágyazódó elem a <TITLE>, amely után a dokumentum címe áll. Fontos, hogy a fejléc elkülönüljön a dokumentum szövegtörzsétől, mert sokszor csak a fejléceket olvassa a kliens, a gyorsaság érdekében. A </HEAD> tag lezárja a fejlécet.

A fejlécelemek között legfontosabb a dokumentumcím, mely címet a <TITLE> és a </TITLE> utasítások közé kell zárni.

A <BASE HREF="protokoll://gépnév/elérési_út"> utasításban szereplő URL határozza meg a báziscímet, melyből a relatív címeket értelmezni kell. Az intelligens kiszolgálók korában nem kötelező megadni. Mégis hasznos lehet, ha egy könyvtárba több irányból be lehet jutni (szimbolikus linkek segítségével), és egyértelműsíteni akarjuk a böngésző "hollétét".

A <BASEFONT SIZE="szám"> utasítással jelölhető ki a dokumentumban az alapértelmezett betűméret.

Az <ISINDEX> utasítás jelzi a keresőrendszerek számára, hogy index-dokumentumról van szó.

A <LINK> utasításban szereplő opciók jelzik dokumentum kapcsolatait más dokumentumokkal, stíluslappal, címszalaggal, stb.

Az <META NAME="mező" CONTENT="érték"> utasítás jelezheti a keresőrendszerek számára a dokumentum-adatbázisba kerülő adatokat, pl. a dokumentum alkotóját, a létrehozó programot, rövid tartalmat, stb.

A fejlécelemekre jellemző, hogy a böngészőablakban nem jelennek meg! Ezért a World Wide Weben szereplő dokumentumok fejlécének csak nagyon kis hányada tartalmaz a címen kívül egyéb információkat. Ez az egyik tipikus hiba, amit hozzá nem értők elkövetnek, ui. a keresőprogramok elsősorban az itt található információk alapján rangsorolják a honlapokat. Minél részletesebb, pontosabb, a tartalommal összhangban lévő az itt található információ, annál jobb helyezésre számíthatunk a honlapunk besorolásánál.

Vissza
Előre