Szótár - S

SAP (Service Access Point): A rétegek közötti kommunikáció ún. szolgálatok segítségével valósul meg. A szolgálatok a rétegek ki/bemeneti pontján ún. SAP-ján (Service Access Point) keresztül érhetők el. Ezek mindig két szomszédos réteg között találhatók. Lényegében a két réteg közötti kommunikáció ténylegesen ezeken a pontokon keresztül valósul meg.

SAP cím: A szolgáltatás-hozzáférési pontot (SAP) úgy is értelmezhetjük, mintha egy port címe, vagy egy állomás magasabb rétegeihez való hozzáférési pont lenne. Többfajta SAP cím létezik. A forrás SAP cím mindig egyedi, ami egyetlen olyan SAP-ot azonosít, amely az eredeti adatblokkot küldte. A rendeltetési SAP cím vagy egy egyetlen SAP-ot azonosító egyedi cím, vagy csoportcím. A csoport SAP cím a rendeltetési SAP-ok olyan csoportját határozza meg, amelybe tartozó rendeltetési állomás mindegyike veszi az adatblokkot.

sávszélesség: analóg rendszerek esetén használt fogalom: egy adott analóg jel maximális és minimális frekvenciájának a különbségét értjük alatta. Például az emberi beszéd alsó frekvenciája 300Hz, a felső frekvenciája 3300 Hz, így a sávszélessége: 3400-300=3.1 kHz

search engine: Angol szó, jelentése: keresőgép.

sending window: A csúszóablakos protokollban minden egyes kimenő keret egy 0-max (az ábrán:0-7) közötti sorszámot kap. A lényeg az, hogy a sorban elküldendő keretek sorszámaiból egy aktualizált listát tart fenn az ADÓ. A listában szereplő sorszámú keretek az adási ablakba (sending window) esnek. Az ADÓ adási ablakában az elküldött, de még nem nyugtázott keretek vannak. Mikor egy nyugta megérkezik az ablak alsó fele feljebb csúszik, lehetővé téve újabb keret elküldését. Nem kell a kereteket egyenként nyugtázni, ha pl. az ADÓ az 1-es sorszámú keretre kap nyugtát, ez azt jelenti, hogy nyugtázott a 6,7,0,1 keret. Mivel a kereteket esetleg újra kell adni, ezért az ablakban lévő kereteket ismételt adásra készen memória-pufferekben kell tartani. Az ADÓ ezenkívül az ablakban lévő minden keret elküldésétől eltelt időt nyilván tartja, és ha ez egy értéknél (timeout) nagyobb, akkor újra adja.

SLIP (Serial Line Interface Protocol): Angol kifejezés, jelentése: soros vonali interface protokoll. A SLIP/PPP kapcsolat egy telefonvonalon keresztüli kapcsolódás. Ilyenkor egy modem és a telefonvonalon TCP/IP szerű kapcsolatot megvalósító SLIP/PPP (SLIP - Serial Line Interface Protocol, PPP - Point to Point Protocol) protokoll szükséges. Számítógépünk a vonal másik végén egy Internetre kapcsolódó kiszolgáló számítógépen keresztül egy IP címet hordozó hálózatra kapcsolt géppé válik.

SMTP: Angol mozaikszó a Simple Mail Transfer Protocol (egyszerű levéltovábítási protokoll) szavak kezdőbetűiből. Az SMTP az ARPANET által kidolgozott és használt, alkalmazást leíró protokoll, amely a hálózaton az elektronikus levelek továbbításának mikéntjét definiálja.

SMTP kiszolgáló: Az SMTP protokoll alapján működő, SMTP szolgáltatást ellátó kiszolgáló neve, ami lehet program vagy számítógép is.

socket: A UNIX hálózatkezelésében a szolgálatinterfész központi jelentőségű fogalma a socket (foglalat), amely hasonló az OSI TSAP-jához. A socketek végpontok, amelyekhez alulról (az operációs rendszer felől) az összeköttetések, míg felülről (a felhasználó felől) a folyamatok kapcsolódnak. A socket rendszerhívás létrehoz egy socketet (egy operációs rendszeren belüli adatstruktúrát): a hívások paraméterei kijelölik a címformátumot (pl. egy Internet nevet), a socket típust (pl. összeköttetés-alapú vagy összeköttetés-mentes), valamint a protokollt (pl. TCP/IP).

sodrott érpár: A csavart, vagy más néven sodrott érpár (Unshielded Twisted Pair = UTP) két szigetelt, egymásra spirálisan felcsavart rézvezeték. Ha ezt a sodrott érpárat kívülről egy árnyékoló fémszövet burokkal is körbevesszük, akkor árnyékolt sodrott érpárról (Shielded Twisted Pair = STP) beszélünk. A csavarás a két ér egymásra hatását küszöböli ki, jelkisugárzás nem lép fel. Általában több csavart érpárt fognak össze közös védőburkolatban. Pontosan a sodrás biztosítja, hogy a szomszédos vezeték-párok jelei ne hassanak egymásra (ne legyen interferencia). Az épületekben lévő telefon hálózatoknál is csavart érpárokat használnak. A felhasználásuk számítógép-hálózatoknál is ebből a tényből indult ki: ezek a vezetékek már rendelkezésre állnak, nem kell új vezetékeket kihúzni a munkahelyekhez.

Ma már akár 100 Mbit/s adatátviteli sebességet is lehet ilyen típusú vezetékezéssel biztosítani. Alkalmasak mind analóg mind digitális jelátvitelre is, áruk viszonylag alacsony. A zavarokkal szemben való érzékenységük tovább növelhető, ha árnyékolást alkalmazunk a csavart érpár körül. Az UTP kábelek minősége a telefonvonalakra használtaktól a nagysebességű adatátviteli kábelekig változik. Általában egy kábel négy csavart érpárt tartalmaz közös védőburkolatban. Minden érpár eltérő számú csavarást tartalmaz méterenként, a köztük lévő áthallás csökkentése miatt. Szabványos osztályozásuk:

Típus Használati hely
1. kategória
hangminőség (telefon vonalak)
2. kategória
4 Mbit/s -os adatvonalak (Local Talk)
3. kategória
10 Mbit/s -os adatvonalak (Ethernet)
4. kategória
20 Mbit/s -os adatvonalak (16 Mbit/s Token Ring)
5. kategória
100 Mbit/s -os adatvonalak (Fast Ethernet)

A kategóriák közötti egyetlen lényeges különbség a csavarás sűrűsége. Minél sűrűbb a csavarás, annál nagyobb az adatátviteli sebesség (és a méterenkénti ár...). Az UTP kábeleknél általában az RJ-45 típusjelű telefoncsatlakozót használják a csatlakoztatásra. Ethernet hálózatokban a 3.-5. kategóriájú kábeleket 10BaseT néven specifikálták.

sorozathossz kódolás = RLL (Run Length Encoding)

SPACE: A soros protokoll szerint, ha a soros vonalon nem folyik információátvitel, a vonal állapota aktív (MARK) szintű. Az adatátvitel kezdetekor az ADÓ a vonalat egy bit átvitelének idejéig alacsony (SPACE) szintre állítja (Vigyázzunk! Ez a pozitív feszültség!) (START bit), majd utána történik meg az adatbitek átvitele. Az átvitt adatbitekből álló bitcsoport végére az ADÓ STOP bit(ek)-ből álló aktív (MARK) szintű jelet helyez el. A VEVŐ az adás kezdetéről a vonal MARK-SPACE állapotváltozásából szerez tudomást.

START-STOP átvitel: Az aszinkron karakterorintált eljárások legrégibb módszere a START-STOP átvitel. Ennél a szinkronizmus az adó és a vevő között csak egy-egy karakter átvitelének idejére korlátozódik. (A televízió technikában is alkalmazott ez a módszer: a soron belüli képpontok helyes megjelenítését a sorszinkron jellel (START jel!) szinkronizált soroszcillátor egy soron belül közel állandó frekvenciája biztosítja.)

station address: állomáscím, amely a megcímzett terminált azonosítja.

statisztikai kódolás: a kódhossz a kód előfordulási gyakoriságától függ. Ennek az a lényege hogy a információt leíró kódhalmazban a kódok hosszát azok gyakorisága alapján állapítjuk meg. Egy adattömörítési eljárás.

statisztikai multiplexer: Ha a kapcsolódó terminálok közötti tényleges forgalom kicsi, akkor a kimenő vonalon levő kimeneti időrések zöme veszendőbe megy. Ezért gyakran lehetséges olyan kimeneti vonalat használni, amelynek kapacitása kisebb, mint a bemeneti vonalak kapacitásainak összege. Az ezt megvalósító eszköz a koncentrátor. Ilyenkor a terminálok csak valódi adatot küldenek, álkaraktereket nem, de a karakterek származási helyét azonosítani kell. Például úgy, minden karakter kettőzött : egyik a terminál száma a másik a tényleges karakter. Az ilyen elven működő koncentrátorokat, szemben a valódi (szinkron) multiplexerekkel, statisztikai multiplexereknek (statistical multiplexer) nevezik.

stopbit: Az adatbiteket határoló, azokat elválasztó bit, amely tényleges adatot nem hordoz, csupán a kommunikáló felekkel közli, hogy hol végződik az adatbitek egy csoportja, és hol kezdődik a következő (általában 1 vagy 2 stopbitet használnak). Soros vonali kapcsolat esetén a stopbitek és az adatbitek számát az adatátvitel sebessége határozza meg. Nyilván minél több az adatbit, és kevesebb a stopbit, annál gyorsabb az átvitel. Ez fordítva is igaz.

store-and-forward: Két pont közötti csatornával rendelkező alhálózatnál (pont-pont összeköttetés) a két kommunikációs végpontot pl. egy kábellel kötik össze, és az üzenetek (más néven csomagok (packet) ) ezen a kábelen keresztül haladnak. Amikor egy vevő megkapja a csomagot és az nem neki szól, akkor azt továbbadja egy következő pont-pont összeköttetésen keresztül. Ezért az ilyen típusú hálózatokat más néven szokták két pont közötti (point-to-point), vagy tárol és továbbít (store-and-forward ) hálózatoknak nevezni.

STP: árnyékolt sodrott érpár (Shielded Twisted Pair = STP)

suballocation: A Novell Netware 4.x egyik újdonsága, hogy A fájlokat hordozó lemezblokkok mérete 4 és 8 kbájt mellett 512 bájt lehet - (suballocation), amivel a fizikai blokkméretet az adatblokkok méretéhez lehet igazítani,

subband kódolás: Csak bizonyos frekvenciatartományba eső jeleket transzformáljuk (pl. telefon: 0-4 kHz). Egy adattömörítési eljárás.

subnet: TCP/IP protokollban címzésnél a domén-név egyik része az altartomány, amit aldomén vagy subnet kifejezéssel is megadnak.

szállítási réteg (transport layer): Feladata a hosztok közötti átvitel megvalósítása. A kapott adatokat szükség esetén kisebb darabokra vágja, átadja a hálózati rétegnek. Fontos része a címzések kezelése. Egy viszonyréteg által igényelt összeköttetési kérés általában egy hálózati összeköttetést hoz létre, ha azonban nagyobb hálózati sebesség szükséges akkor több hálózati kapcsolatot is igénybe vehet. Fordítva, ha kisebb átviteli sebesség is elegendő, akkor egy hálózati összeköttetést lehet felhasználni több viszonyréteg kapcsolat lebonyolítására. Ezt a szállítási rétegnek a felsőbb rétegek felé nem érzékelhető módon kell megvalósítania. További feladatai: Több üzenetfolyam egyetlen csatornára nyalábolása, illetve forrás-cél összeköttetések létrehozása a névadási mechanizmus felhasználásával.

számítógép-hálózatok: A számítógép-hálózatok alatt az egymással kapcsolatban lévő önálló számítógépek rendszerét értjük. A számítógépes hálózatoknak több fajtája létezik, amelyeket többféleképpen lehet csoportosítani. A legelterjedtebb a hálózat kiterjedése szerinti osztályozás. Egy cég egy vagy több épületben lévő gépeinek az összekapcsolása nem haladja meg a néhány kilométeres kategóriát, ugyanakkor a különböző cégek, bankok, oktatási intézmények közti kapcsolat megteremtése már száz kilométer feletti távolságokat jelent. Ennek eredményeképpen két fő hálózati technológia alakult ki. Beszélhetünk helyi (Local Area Network), illetve nagy kiterjedésű távolsági (Wide Area Network) hálózatokról. A kettő között a fizikai eszközök fejlődésével egy harmadik forma, a városi hálózat (Metropolitan Area Network) alakult ki, ahol a helyi hálózatok esetében megszokottnál nagyobb, de mindenképpen 100 kilométernél kisebb távolságokról van szó. Az így csoportosított hálózatokra jellemző még az adatátvitel sebessége is. általános megközelítésként igaz, hogy minél kiterjedtebb egy hálózat, annál lassabb az információ áramlása.

szelektív ismétlés: Az egyik csővonal esetén használható általános hibakezelési eljárást (protokollt) szelektív ismétlésnek (selective repeat) hívják, és működése már az előzőek és az elnevezése alapján már kitalálható: ennél a hibás keretet követő összes jó keret tárolásra kerül. Amikor az ADÓ felfedezi, hogy volt hibás keret (nem kap nyugtát róla), akkor csak a hibást küldi újra. Ennél a protokollnál, mind az ADÓ mind a VEVŐ fenntart ablakot, a keretsorszámoknak. Az ADÓ ablaka 0-tól sorszmax-ig növekszik. A VEVŐ ablaka rögzített méretű, a megfelelő működés érdekében 1-nél nagyobb.

szélessávú koaxiális kábel: Ez a fajta koaxiális kábelrendszer a kábeltelevíziózás szabványos kábelein keresztüli analóg átvitelt teszi lehetővé. Mivel ezek a szélessávú hálózatok a szabványos kábeltelevíziós technikát használják, ezért az analóg jelátvitelnek megfelelően — amely sokkal kevésbé kritikus mint a digitális — a kábelek közel 100 km-es távolságig 300 MHz-es (időnként 450 MHz-es) jelek átvitelére alkalmasak. Digitális jelek analóg hálózaton keresztül átviteléhez minden interfésznek tartalmaznia kell egy konvertert, amely a kimenő digitális jeleket analóg jelekké, és a bemenő analóg jeleket digitális jelekké alakítja. Egy 300 MHz-es kábel tipikusan 150 Mbit/s-os adatátvitelt tesz lehetővé. Mivel ez egy csatorna számára túlzottan nagy sávszélesség, ezért a szélessávú rendszereket általában több csatornára osztják. Az egyes csatornák egymástól függetlenül képesek pl. analóg televíziójel, csúcsminőségű hangátviteli jel, vagy digitális jelfolyam átvitelére is. Az alapsávú és a szélessávú technika közötti egyik legfontosabb különbség az, hogy a szélessávú rendszerekben analóg erősítőkre van szükség. Ezek az erősítők a jelet csak az egyik irányba tudják továbbítani, ezért csak szimplex adatátvitelt képesek megvalósítani. A probléma megoldására kétféle szélessávú rendszert fejlesztettek ki: a kétkábeles és az egykábeles rendszert. A kétkábeles rendszerben két azonos kábel fut egymás mellett. A két kábelen ellentétes irányú az adatforgalom. Egykábeles rendszerben egyetlen kábelen két különböző frekvenciatartomány van az adó (adósáv) és a vevő (vevősáv) részére. A szélessávú rendszerek nagy előnye, hogy egyazon kábelen egyidejűleg egymástól függetlenül többféle kommunikációt valósíthatunk meg, hátránya azonban a telepítés és az üzemeltetés bonyolultsága és a jelentős költségek.

szerver: Angol szó, jelentése: kiszolgáló.

szimplex: ilyen átvitel esetén a csatornán áramló információ csak egy irányú lehet, mindig van adó és van vevő a rendszerben, ezek szerepet nem cserélnek. Ilyen kommunikáció a szokásos rádió vagy TV adás (nem tudunk visszabeszélni...). Az átvitel egyirányú (szimplex)

szinkron átviteli módszer: az egyes bitek jellemző időpontjai (kezdetük, közepük és a végük) egy meghatározott alapidőtartam egész számú többszörösére helyezkednek el egymástól. Ez azt jelenti, hogy egy üzenet bitjei szigorú rendben követik egymást. A szinkronizmust egy speciális bitcsoport érzékelése biztosítja. A vevő ezt érzékelve, már helyesen tudja az ezt követő biteket vagy bitcsoportokat (karaktereket) értelmezni.

szint: A mai modern számítógép-hálózatok tervezését struktúrális módszerrel végzik, azaz a hálózat egyes részeit rétegekbe (layer) vagy más néven szintekbe (level) szervezik, amelyik mindegyike az előzőre épül.

szolgálatok: A rétegek közötti kommunikáció ún. szolgálatok segítségével valósul meg. A szolgálatok a rétegek ki/bemeneti pontján ún. SAP-ján (Service Access Point) keresztül érhetők el. A kommunikációt biztosító szolgálatoknak alapvetően két különböző típusa lehetséges: az összeköttetés alapú és az összeköttetés mentes szolgálat.